Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

»Titeket is megelevenített, akik holtak valótok a ti vétkeitek és bűneitek miatt.« (Efézus 2:1.)

Semmi sem élhet, aminek Isten nem adott életet. Ha egy követ elültetünk a földbe, nem kél ki, mert nincs benne az élet magva.

A keresztyén életben való növekedésünkhöz elengedhetetlenül szükséges az újjászületés. Mikor befogadtuk Krisztust, az élő Megváltót szívünkbe, akkor kezdünk el Őbenne növekedni.

Vannak olyanok, akik már hosszú évek óta Megváltójuknak és Uruknak vallják Krisztust és mégis csak igen keveset növekedtek Őbene. Állandóan csecsemők maradnak. Ha egy gyermek nem fejlődik kellőképpen, a szülők aggodalmasan fordulnak az orvoshoz. A mi mennyei Atyánk is megszomorodik, ha gyermekei nem növekednek a hitben, ismeretben és szeretetben.

Nagy baj az, ha most nem vagyunk jobb keresztyének, mint akkor, amikor megtaláltuk Krisztust. így hát ragadjuk meg a kegyelemnek minden eszközét, amit Isten nyújt, hogy az Úr Jézusban növekedhessünk.

IMÁDKOZZUNK: Atyám, add, hogy kívánva kívánhassam a Krisztusban való növekedést. ígérem, hogy lelki életemet művelni fogom, nehogy fejlődésem megszűnjön. Mesterem nevében kérlek, Aki így tanított imádkozni: »Mi Atyánk ki vagy a mennyekben... Ámen.«

— Lelki növekedésemre gondot fordítok azzal, hogy a bibliát olvasom, imádkozok és Isten akaratát szolgálom. —

Leslie H. Woodson (Kentucky)

SZERDA, JANUÁR 29.

Olvassuk: Zsidók 5:5—14.

31