Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Lukács 22:39-46.

»Bízzatok Ő benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki szíveteket.« (Zsoltárok 62:8.)

Jézusról elmondhatjuk, hogy mozgalmas élete volt. Mégis talált mindig módot arra, hogy elvonuljon és imádkozzék.

Ismerek valakit, aki — amikor úrrá lesz az aggodalom rajta, bezárja hivatali szobája ajtaját, előveszi Bibliáját, olvas belőle, azután imádkozik, hogy útmutatást nyerjen élete problémáira, amelyek között nem tud eligazodni. Utána mindig megnyugszik. Jó magam ilyenkor felveszem kabátom és kimegyek sétálni a szabadba, ahol egyedül lehetek Istennel. Mindig felfrissülve térek vissza a munkához. Ezek életemnek a legkedvesebb emlékei, amikor egy mozgalmas nap közepette nyugalmat találtam Istennél.

Lehet imádkozni tömegben, séta közben, autóvezetés közben, az autóbuszon, mindenhol, mert Isten mindig közel van hozzánk. És amikor Istennel találkozunk, akkor megnyugszik és kiteljesedik életünk.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk könyörgünk taníts meg bennünket arra, hogy az életben mindig veled járjunk és az élet minden gyötrelmében, forgatagában és megpróbáltatásában nálad keressünk támaszt és megnyugvást. Ámen.

— Az állandó imádság útján lehetünk állandó kapcsolatban Istennel. —

Paul R. Flowers (Indiana)

VASÁRNAP, JUNIUS 7.

40