Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

KEDD, JUNIUS 2.

Olvassuk: Efézusi levél 3:14-21.

»Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideigvalók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.« (II. Kor. 4:18.)

Leningrádtól egészen a Fekete tengerig hallottam ezeket a szavakat: »Ez valamikor egy régi katedrális volt, ma múzeum.«

Bármelyik országban átalakíthatjuk templomainkat múzeumokká, anélkül, hogy tudnánk, hogy mit viszünk Végbe. Sokszor beszélünk az énekkar művészi énekéről, vagy a lelkipásztor prédikációiról. Beszélünk a templom kényelméről, a padokban lévő párnázott ülésekről, a hűtőszerkezetről vagy a színes ablakok minőségéről. Ha pedig valaha egy híres személyiség valamilyen kapcsolatban volt teplomunkkal, arra különösen is büszkék vagyunk.

De egy templom se lesz múzeummá ott, hol Jézus Krisztus él az emberi szívekben. Akár Japánban, ahol kicsiny kis imaház szerű teremben jöttünk össze, akár hatalmas gót-íves katedrálisban, ahol énekkari tag vagyok éppen, mindenütt Krisztus az, aki a különbséget jelenti. Mert mindenütt Isten nagy családjának a tagjai találkoznak Krisztus nevében és szeretetében.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyánk, köszönjük, hogy imádhatunk Téged olyan helyeken, ahol találkozhatunk Tevéled Krisztus által. Segíts meg, hogy ne úgy lépjünk be templomainkba, mint turista látogatók, hanem mint élő tagok, tagjai a mi Megváltó Krisztusunknak. Az O nevében, aki a feje az anyaszentegyháznak, kérünk, hallgass meg minket. Ámen.

— Örvendezek az élő Krisztussal való közösségnek. —

Tilley Ethel (North Carolina)

35