Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Ézsaiás 2:3-5; Zsoltárok 20.

»Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Ur házába!« (Zsolt. 122:1.)

Nem régen igen hideg telünk volt. Rövid időn belül megszoktuk a meleg ruha hordását, kötött holmit, kesztyűt és sált. Mikor a hőmérséklet egy pár fokkal felmelegedett, azt hittük, hogy most már meleg van, pedig még mindig jóval a fagypont alatt voltunk.

Mi emberek rendszerint megszokjuk életünk körülményeit. így ha például hétről-hétre elhanyagoljuk az Isten házának látogatását, egy idő múlva úgy megszokjuk ezt, hogy helyén valónak találjuk.

De nagy tévedés lenne azt hinnünk, hogy lelki életünknek ez nincs kárára. Az egyházban az Ur az ige hirdetését, a szentségek kiszolgáltatását és a hívek feletti fegyelem gyakorlását nyújtja nekünk.. A megváltottak közössége az Egyház. Istent az Ő gyermekei együtt imádják és szolgálják, valamint ennek a közösségnek az áldásait tapasztalják.

IMÁDKOZZUNK: Segíts engem, Atyám, hogy a bennem élő Krisztus szeretetével szerethessem azokat, akik az Ur Jézusban testvéreim. Add, hogy ővelük együtt szolgálhassalak Téged az egyházban. Segíts, hogy a Krisztuson kívül állókat Tehozzád és a Te egyházadba vezethessem. Az Ő szent nevében kérlek. Ámen.

— Ha azt érezzük, hogy az egyházra nincs szükségünk, akkor baj van hitéletünkkel. —

Kathleen Mitchell (Illinois)

VASÁRNAP, MÁJUS 31.

33