Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Ap. Csel. 4:13-21. »Ha tudjátok, hogy Ő igaz, akkor tudjátok, hogy aki az igazságot cselekszi, az mind Őtőle született.« (I. János 2:29.) North Carolina egyik kis városkájában a körorvos szabadságra ment el. Mielőtt útnak indult volna, átjött a fiamhoz. Ő is orvos volt. Megkérte,hogy helyettesítse távolléte alatt. Tüzetesen elmagyarázta minden betegé­nek a betegségét és az állapotát. Azzal elutazott. Fiam pedig, aki szíwel-lélekel Végzi orvosi munkáját, ma­­gáravette az új kötelezettségeket. Vasárnap, alig hogy kijöttünk az istentiszteletről, fiam felkapta az orvosi táskáját és elment, hogy még ebéd előtt néhány beteget meglátogasson. Az első he­lyen egy idősebb asszony nyomta az ágyat. A doktort látva, felült az ágyában és bizonytalan hangon megszó­lalt: »Maga jár templomba?« »Igen, éppen onnan jövök.« »Hála Istennek! Akkor meg vagyok nyugodva, mert tudom, hogy magában bízhatom!« Milyen jelentéktelen 'kis epizód! De amikor a fiam hazajött és elmesélte, hogy mit mondott neki a néni, el­gondolkoztam. A beteg asszony bizalmába fogadta dok­tor-fiamat, mert tudta, hogy az orvosi táska mellett és az orvosságok és a tudomány mellett Istenben vetett élő hit is jelen volt. IMÁDKOZZUNK: Drága mennyei Atyánk! Vonjál bennünket az Ur Jézushoz. Az elesetteknek és a megfá­radtaknak hadd legyünk támaszává és erősségévé. Ámen — Mutatja-e életem, hogy Jézussal járok? — Clay B. Tamás (New York) SZOMBAT, MÁJUS 16. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom