Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Jakab 1:17-25.

»Valóban édes a világosság és jó a mi szemeinkkel néznünk a napot.« (Prédikátor könyve 11:7.)

Szomszédságunkban mindenki örömmel gondozza a kertjét. Munka közben köszöntjük egymást, elbeszélgetünk. A tél közeledtével azonban, amikor beáll a hideg idő és rövidebbek lesznek a napok, időnk legnagyobb részét a háziban kell töltenünk és így kevesebbet láthatjuk egymást.

Egy sötét őszi reggelen éppen a tejet vettem be, amikor szomszédom az újságért nyúlt ki a házból. Köszöntöttük egymást és ő megjegyezte: »Most, hogy a napok rövidebbek lettek, házuk világosságát látjuk csak, önökkel alig találkozunk.«

Sókszor vissza gondolok szomszédom megjegyzésére. Nyomasztó problémák és a bűn sötétsége nehezedik erre a világra. Jézus azt mondotta az Ő követőiről: »Ti vagytok a világ világossága!« (Máté 5:14.) Vaj on látják-e mibennünk Jézus világosságát azok, akik a bűn sötétségében keresik az utat mutató világosságot?

IMÁDKOZZUNK: Édes Urunk és Atyánk, arra kérünk Téged tisztítsd meg szívünket és életünket a bűn minden nyomától, amely beárnyékolhatná a Te szereteted tiszta világát. Világoljál rajtunk keresztül és áldd meg azokat körölöttünk, akik Téged keresnek. Ámen.

— Jézus azt akarja, hogy tisztán és fényesen világítsunk. —

Edward C. Verbeke (Kansas)

HÉTFŐ, MÁJUS 11.

13