Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Lukács 24:45-53.

»Kivitte pedig őket Betháináig; és felemelvén az ő kezeit, megáldotta őket.« (Lukács 24:50.)

A jó Pásztor kivezette tanítványait Bethániáig és mennybemenetele előtt szeretetének utolsó látható megnyilatkozása az volt, hogy kezeit felemelve megáldotta őket.

Szükséges volt Jézusnak elmennie. Amint tanítványainak mondta: »Ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt tijhozzátök.« (Ján. 16:7.) Tíz nappal a mennybemenetele után Jézus betöltötte ígéretét.

A Szent Lélek az életünk vezére. Amikor a család tagjai magukat átadják Krisztusnak, Ő vonja őket együvé az isteni szeretetben, még akkor is, ha mérföldek választják el őket egymástól. A hit egységébe tartozók látását kiszélesíti a helyi dolgok határán túl és olyan isteni szeretettel szereli fel, ami legyőzi az előítéleteket és értékes életre ösztönzi őket.

Miközben Isten iránt való engedelmességben élünk, Jézus Krisztus mindig a hit új tapasztalataira vezet minket, mindig felemeli kezét, hogy megáldjon minket.

IMÁDKOZZUNK: Óh Istenünk, köszönjük, hogy Fiad által ismerhetünk Téged. Bocsásd meg bűneinket, hiányosságainkat és hanyagságunkat. Szent Lelked által erősíts minket, hogy méltó tanítványai legyünk a Krisztusnak. Ámen.

— Jézust sohasem veszítjük szem elől, amíg a Szent Lélek kormányzása alatt állunk. —

Kussel Q. Chilcote (Tennessee)

ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK, MÁJUS 7.

9