Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 25

Olvassuk: Jeremiás 1:6-10 és Ap. Csel. 26:12-20.

»És mondá nékem az Úr, az én igéimet adom a te szádba.« Jeremiás 1:9.)

Fiatal koromban sokszor volt az a kísértésem, hogy azt higyjem; nem is az Isten hívott el a lelkészi pályára.

Ilyenkor nagy lelki nyomorúságban voltam. Nem tudtam, hogy mit csináljak? Imádságban az Istenhez fordultam és kértem, hogy adjon nekem világosságot. Egy alkalommal, amikor felnyitottam a szememet az imádság után és ott láttam előttem a Bibliát, elkezdtem a Biblia lapjaival játszadozni- Hirtelen megakadt a szemem egy versen, amelyet az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben láttam. Az ige így szólt: »Menjetek el, és felállván hirdessétek a templomban a népnek az életnek minden beszédét«.

Sokszor voltam még azután is sok lelki váltságban, de mindig éreztem, hogy ez az én megbízó levelem arra, hogy az Isten Igéjét hirdessem.

Ha a gyermeket elküldöm a boltba, bizonyára pénzt is adok neki. Isten is így van velünk. Ő nemcsak megbíz minket arra, hogy bizonyságot tegyünk róla az emberek előtt, de erőt és módot is ad arra, hogy azt megtehessük. A fontos az, hogy mindig készek legyünk hallgatni Ő reá, és azután maradék nélkül engedelmeskedni a parancsának.

IMÁDKOZZUNK: Édes jó Istenem, add, hogy mindig meghallgassam a Te elhívó és küldő szavadat, és arra is adj erőt, hogy kívánságodat végre tudjam hajtani.- Adj engedelmes szívet, hogy el tudjam mondani a prófétával: »Itt vagyok Uram, küldj el engemet«. A Jézus nevében hallgass meg. Ámen.

— Ha Isten elhív az Ő szolgálatára, a felszerelést is megadja hozzá. — Moore A. E. Clucas (Anglia)

27