Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 14.

Olvassuk: I. Péter 3:13-22.

»Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abhan mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk Krisztus érettünk meghalt«. (Római lev. 5:8).

A lelkész felesége a bűn kérdését vitatta meg néhány ifjúval. Magyarázta nekik, hogy mivel Isten szent, nem nézheti és nem tűrheti el a bűnt. Mivel biztos akart lenni, hogy megértették, mégyegszer elismételte: »Mindenki bűnös«.

Bili megdöbbenve tekintet rá. »Tényleg mindenki bűnözik?«

»Igen« — felelte a lelkész felesége.

»Még az Ön férje is?«

»Igen«.

»Hát ha ez így van — mondotta Bili — hogyan kerülhetünk a mennyországba?«

Ha emberi lényben bíznánk, — bármilyen szent is legyen — sohasem szabadulhatnánk meg bűneinktől. De Isten maga jött el, az Ő Fia, Jézus Krisztus személyében. Ő az egyetlen, akiben nincsen bűn.

Lehet, hogy mi nem tudjuk tökéletesen felfogni azt, hogyan válthatja meg Krisztus az emberiséget bűneitől. A mi kötelességünk azonban az, hogy hitből elfogadjuk azt a tényt, hogy Krisztus érettünk meghalt. Ez mindig személyes ügy. Vajon Te hiszel-é igazán Krisztusban, mint Megváltódban?

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Néked Atyánk, hogy gondoskodtál rólunk és elküldted a Te Szent Fiadat értünk. Krisztus nevében kérünk, bocsásd meg a mi bűneinket és erősítsd a mi hitünket. Ámen.

— Egyedül Isten fiának volt lehetséges, hogy bűneinkből megváltson bennünket.

Irls Weber Martin (Washington)

16