Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, MÁRCIUS 10. (Bojt 2-ik vasárnapja).

Olvassuk: 62. Zsoltár»Menj be a kősziklába és rejtőzzél el...« (Ézs. 2:10).

A kőszikla igen jó menedéket nyújt az embernek, különösen annak hasadéka, vagy rejteke. Megvéd az ellenség elől, az időjárástól. Még az állatok is odamenekülnek a vihar elől-De a kőszikla csak a testünket oltalmazza meg. Hogy az állatok oda menekülnek oltalomért, azon nem lehet csodálkozni, hiszen nekik nincs más féltenivalójuk, csak a testük. Ha azt elvesztették, mindent elvesztettek. Nem úgy van az ember. Az embernek lelke is van, mely fontosabb, mint a test, azért nekünk olyan menedéket kell keresnünk, mely nem csak a testünket védi meg, hanem a lelkünket is. Ilyen a lelki kőszikla, Jézus Krisztus.

A Keresztyén embernek Jézusban kell elrejtőznie minden veszedelem, minden vihar és minden ellenség elől, mert csak Krisztusban talál biztos menedéket, ö mint kőszikla nemcsak a világ elől, nemcsak a sátán ellen véd meg, hanem megvéd minket az Isten haragjának büntetésétől is. Bűneink miatt ugyanis Isten rettenetesen haragszik ránk- Ez a harag minket teljesen megsemmisítene, mint valami villámcsapás, ha nem lenne áldott menedékünk Jézus Krisztusban.

IMÁDKOZZUNK: »Aki értem megnyíltál, rejts el óh örök kőszál«. Életem megoltalmazója és szabadítója Úr Jézus Krisztus, a Te áldott nevedben imádkozom, bűnős életemet, testemet lelkemet tartsd meg és őrizd meg a veszedelmektől. Áldozatodnak érdemében részeltess, mint egyetlen igazi menedékben. Ámen.

— Krisztusban mindig menedéket találok. —

E. A. (Magyarország)

12