Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 7.

Olvassuk: Lukács 23:13-33.

»Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helynek mondatik, ott megfeszíték őt...« (Lukács 23:33).

Soha senki olyan kínos halállal nem halt meg, mint Jézus. Miért? Hiszen másokat is feszítettek keresztre hasonló módon. Sok ember esett már áldozatul az emberi kegyetlenkedésnek-Azért, mert Jézus ártatlanul magára vette a »bűnt«. Nem egy bűnt, nem egyesek bűnét, hanem a világ bűneit. A keresztfa a váltság helyévé lett. Az élettelen száraz fa nem halált, hanem életet és váltságot termett.

A keresztfa csodálatos gyümölcsöt hozott. Nem olyat mint az Edénkért fája, amelynek a gyümölcse halál, hanem olyat, amely élet és üdvösség.

Az átokfa áldássá lett. Isten átkát magára vállalta Jézus és ugyanakkor áldássá adta magát a bűnös ember számára-A hívő keresztyén nem merülhet ki abban, hogy a kereszt szenvedésén szomorkodik, hanem hálaadással elfogadja a keresztfa gyümölcseit és táplálkozik lelkiképpen Jézus testével és vérével. Senkiben sem lehet igazán élet, aki ezekkel a lelki javakkal nem táplálkozik. A hívő ember számára a Jézus teste mindennapi kenyér és az ő vére mindennapi ital, mely a lelkét az örök élet számára táplálja.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Neked jóságos Isten, hogy olyan kegyelmes voltál hozzánk, amit mi emberi gondolatainkkal még igazán meg sem érthetünk. Adj nekem Uram olyan hitet, mely csak egyedül ettől várja üdvösségét. Ámen.- Senki másban nincs üdvösségünk, csak Krisztusban- -E. A. (Magyarország)

9