Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-01-01 / 1. szám

»Közel van az Úr minden őt hívóhoz, aki hűséggel hívja őt. Beteljesíti az őt félőknek kívánságát, kiáltásu­kat meghallgatja és megerősíti őket.« (Zsolt. 145:18—19). Néhány hónappal ezelőtt felhívott egy asszony tele­fonon. Nagyon el volt keseredve, szinte egészen kétség­­beesett hangon beszélte el panaszát. Isten biztosan meg fogja segíteni magát, — mond­tam határozott hangon neki.. Ezt én is gondolom — mondotta — csak az a baj, hogy sehol sem tudom Őt megtalálni. Úgy látszik kép­telen vagyok hozzá eljutni, mert valahányszor meg­próbálom, mindig elbukom. Testvérem, a maga helyzete olyan, mint a szüleit kétségbeesetten kereső kicsiny gyermeké. — mondottam. Mielőtt Istent keresné igazán és őszintén az imád­ságban, először be kell zárnia minden ablakot, melyet eddig a szívén nyitva hagyott, mert máshelyről is várt segítséget. Csak az Isten felé vezető ablak maradjon tel­jesen kitárva szívében, akkor bizonnyal megkapja a várt feleletet. Az őszinte és igazi imádságnak feltétlen kelléke ez! Mikor imádkozunk, akkor azt teljességgel tegyük. Kü­lönben az imádság, csak szavak sorozata, de a lélek nem tud Istenhez kapcsolódni. IMÁDKOZZUNK: Jó Atyánk, segíts minket őszin­tén hinni azt, hogy Te jól tudod, ismered szükségeinket, és add, hogy imádságainkban őszintén kitárjuk előtted a szívünket. Mindenek előtt igaz bűnbánatra vezess el Szentlelked által. Ámen. — A kereső szív megtalálja a segítő Istent. — Harris Mária (Oklahoma) VASÁRNAP, FEBRUÁR 24. Olvassuk: Zsoltárok 145:10—21. 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom