Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, FEBRUÁR 22.

Olvassuk: János 4:5—14.

»A szeretet soha el nem fogy ...» (I. Korinthus 13:8)

Régen volt, 1899 júliusában, mikor Georgia poros útját tapostam. Bibliát, s a Moody féle traktátusokat árultam akkor, hogy pénzt gyűjtsék magamnak egyetemi tanulmányaim elkezdéséhez.

Pár évvel később ismét arra jártam. Jól emlékeztem, hogy merre van a forrás, melynek vize annyira felfrissített. Most is fáradt, elcsigázott voltam. A hőség, a por, a fáradtság szinte teljesen levert. Az ismert üde vizű forrás felé vettem utamat. S óh mennyire kiábrándított a látvány, mikor a forrásban nem találtam vizet. Olyan volt, mint a Kerít patak, melyből Ézsaiás akart inni.

Pál apostolnak más tapasztalása volt. ő megtapasztalta Isten szeretetét, mely felfrissít, szomjúságot olt, új erőt ad a fáradtnak. S íme gyönyörű szavakkal tesz bizonyságot, hogy a szeretet nem olyan mint a forrás, nem olyan mint a búvó patak. Mert a szeretet nem fogy el soha. Üdítő vize ki nem apad.

Isten örökkévaló szeretete áradt ki, tört elő — mint üdítő forrásvíz — Jézus Krisztusban. Az Ő élete »Élő víz.«

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, megvalljuk, hogy mi nagyon szeretünk Téged. De mekkora a Te szereteted irántunk! S mennyivel előbb szerettél minket, hiszen már a világ formálásakor ez a szeretet határozott a mi üdvösségünk felől. S ez a szeretet öltött testet a Te Egyetlenegyedben a Krisztusban. Tarts meg minket Urunk a Te elfogyhatatlan szeretetedben. Ámen.

— Életnek vize, Isten kiapadhatatlan szeretete. —

Freemann Horace (Georgia)

55