Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Lukács 4:1—15.

»És beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába.« (Lukács 4:16).

Az Úr Jézus sokat járt templomba. Kimehetett volna egy dombra, vagy tengerpartra, vagy egy lakás csendjében is maradhatott volna, hogy ott imádja az Atyát. Meg is tette ezt sokszor, de mikor az Úr napja eljött, szokása szerint a zsinagógába ment el. Minket is arra hív az Úr, hogy a templomban rendszeresen imádjuk Őt azonkívül, hogy otthonunk csendjében naponta Hozzá forduljunk.

Mikor templomban imádjuk Istent, hívő testvéreinkkel közösen tesszük azt. Jézus mondja: »Ahoi ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben ott vagyok közöttük.« A közösen Isten után epekedő hívőket, akik Őt keresik és szolgálni akarják, és akik összesereglenék e célból, Jézus saját jelenlétével áldja meg és imájukat meghallgatja. Keresztyénnek lenni tehát nem magánügy. Bár személyes hitünk, újjászületésünk és Krisztus engedelmes követése magánéletünk elengedhetetlenül fontos követelménye, mégis a hívők közösségét is keresnünk kell. Az egyházban, a hívők közösségében tanulunk imádkozni és szolgálni.

IMÁDKOZZUNK: Uram hálát adok Neked, hogy a templomban Téged imádhatlak. Köszönöm Neked, hogy ott újból hallhatom biztató, erősítő és útmutatást nyújtó szavadat. Ámen.

— Isten házában Isten szól hozzám. —

Milton M. Thome (Missouri)

SZOMBAT, FEBRUÁR 2.

35