Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Zsolt. 95. »Ahoi ketten vagy hárman egybegyűlnek az én ne­vemben, ott vagyok közöttük.« (Máté 18:20) Akik szeretnének templomba járni rendszeresen, de nem tehetik, azok tudják csak igazán felmérni, mennyire szükséges a templomi szolgálat. Akárcsak a test csak elpocsékolja azt a nem kielégítő táplálékot is, amit fel­vesz, épúgy elgyöngül fokozatosan a lélek is más keresz­tyénekkel való kapcsolat hiányában. A templomi istentisztelet felfrissíti Istenben vetett hitünket az írás tanításával. Pál szerint »a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus igéje által«. Az istentisztelet révén hitünk, mit szüntelen kísértés ostromol, hogy elé­gedjék meg hitványabb értékekkel, szárnyakat és újult erőt kap. Az istentiszteleten részvétel erősíti elhatározásun­kat, hogy jobb életet éljünk. Közösségünk más hívőkkel «gyre inkább bizonyossá tesz, hogy törekvésünkben nem vagyunk egyedül. Emlékeztet Ígéreteinkre, miket az em­ber könnyen elfelejt, de arra is, hogy megvallott és meg­bánt bűneink mind meg vannak bocsátva. Mindig Isten áldásaival elhalmozva s ezek tudatával távozhatunk el onnan. IMÁDKOZZUNK: »Mint a szarvas kívánkozik a fo­lyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem Hozzád, óh Isten!« Segíts, hogy felhasználjak minden alkalmat, mely közelebb vihet hozzád, hogy megteljesedhessem erőddel és békességeddel. Az Úr Jézusért. Ámen. — »Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába«. — John W. Patrick (Washington) SZERDA, JANUÁR 30. 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom