Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Zsoltárok 73:1—17.

»Nehéz dolog ez szemeimnek; mígnem bemenék az Isten szent helyébe.« (Zsoltárok 73:16—17).

Sok ember — halad el templomunk mellett minden nap. Sokan bejönnek. Néhány csak kíváncsiságból, mások mert szükségét érzik, hogy csendesen imádkozzanak. Néhányan beírják nevüket a vendégkönyvbe is. Egy nap valaki ezt írta: »Itt találtam meg Istent újra«.

Mennyi ideig élt ez az ember előzőleg Isten nélkül? Milyen okból jött újra be? Ezekre a kérdésekre csak az illető tudna megfelelni.

A zsoltáríró csüggedt és levert volt. Úgy tűnik neki, hogy a gonoszok és az ostobák irányítják a világ folyását, és csak nekik megy jól. Addig nem értette meg, hogy a jó és a hűséges embereknek miért nehéz a sorsa, míg el nem ment az Isten házába. Ott megértette.

Sok csüggedt ember talál leki világosságot a templomban. Valamiképpen — amit nem lehet megmagyarázni — Isten kijelenti ott magát és akkor minden érthetővé válik.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, Te azt ígérted, hogy ha közeledünk hozzád, akkor Te is közeledsz hozzánk. Segíts, hogy hűségesek legyünk a Te házadhoz, ott örömmel és búzgó szívvel imádjunk Tégedet. A Krisztus nevében, Ámen.

— Egy-egy oszlop mellett, hol az Isten lát csak, behunyom szemeim, hogy annál többet lássak. —

Roscoe C. Johnson (Virginia)

VASÁRNAP, JANUÁR 27.

29