Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, JÚNIUS 23.

Olvassuk: Effézus 3:14-21.

»A szeretetben meggyökerezvén és alapot vévén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága, mélysége és magassága az Isten jóvoltának, és megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét . . .« (Effézus 3.18-19).

Mikor Pál az ő apostolságáról beszél — mely kétségtelenül telve volt erővel és bátorsággal — bizonyságot tesz mindenek előtt Krisztus szerelméről. Istennek ez a szerelme választotta ki és hívta el őt, az érdemtelent, aki addig bizony még üldözte is a Krisztus követőit.

Midőn Isten szerelmének nagyságáról elmélkedik, egy csodálatos új irányát is megjelöli ennek a szeretetnek. Olyan ez a szeretet, hogy képes meggazdagítani és átformálni a bűnős emberi szíveket. Ezért érte el ez a szeretet őt„ Pált is, aki »első minden bűnösök között«.

Ha valaki Isten szeretetét igazán megtapasztalja, ugyanaz az érzés támad szívében, mint amely felébredt a Páléban.

Ha elérkezünk a bűbánat partjára, megtapasztaljuk Krisztus kegyelmének és bocsánatának nagyságát. Ezért van reménysége a keresztyén embernek. Ez a szeretet képes tanítványokká tenni minket, a mi napjainkban is.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük Néked, hogy Te megmérhetetlen szeretettel szeretsz minket, melynek mélysége és magassága, szélessége és hosszúsága a mi szemeinkkel meg nem látható. Köszönjük, hogy ebben a szeretetben megtaláljuk a szabadulásunkat, mert ez a szeretet hozta el nekünk a Szabadítónkat. Ámen.

— Isten szeretetét meg nem mérhetem, de bűneimet elszámlálhatom. —

Roberta B. West (Montana) 56