Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Efézus 2:14-22.

»Immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek«. (Efézus 2:19).

A professzor figyelmet kért, s olvasni kezdett egy érdekes témájú dolgozatot. A halál szépségéről beszélt. A keresztyén embernek alázatosan és hittel kell fogadni a halált — olvasta — mert azon keresztül Isten Ígérete szerint, az örökéletbe juthatunk.

A felolvasás végén a professzor szünetet tartott, s csendesen mondta: »Ezt a dolgozatot pénteken írta az a fiatal ember, akinek ma üres a helye ebben a teremben. Fájdalommal kell bejelentenem, hogy a múlt éjjel autószerencsétlenség áldozata lett«.

Hasonló bizonyságtevő írásokkal közülünk csak nagyon kevesen vigasztalhatják hátramaradt szeretteiket, de mindnyájan élhetünk úgy, hogy szeretteink és barátaink mindig lássák halál feletti győzelmes hitünket.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, segíts meg, hogy életünkben a hozzád vezető utat válasszuk. Földi zarándokutunkon hadd haladhassunk hittel és szeretettel telve, hogy mások, bennünket követvén, Krisztusunk lábanyomába járhassanak. Tarts meg bennünket a mennyei kincsek szeretetében, amiket feltámadt Krisztusunk érdeméért nekünk ígértél. Az O nevében kérünk, hallgasd meg imádságunkat. Ámen.

— Krisztus kereszthalála által Isten elvette a halál fúlánkját.

Alba Humphrey (Texas)

PÉNTEK, JÚNIUS 21.

54