Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1963-05-01 / 3. szám
CSÜTÖRTÖK, MÁJUS Olvassuk: János első levele 3:1-11. »Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik«. (Efézusi levél 4:6). Mint kis gyermek, igen szerettem édesapám térdén lovagolni. Egy alkalommal az unokatestvérem, — aki velem egykorú volt — látogatóba jött hozzánk. Az édesapám őt is a térdére ültette. Az egyiken én, a másikon az unokatestvérem ült. Én tiltakoztam az ellen, hogy az unokatestvéremet is oda ültesse apám, mert úgy éreztem, hogy ahhoz csak nekem van jogom. De apám nagy türelemmel megmagyarázta, hogy van elég hely mindkettőnk számára. Megsúgta azt is, hogy több jóindulattal és szeretettel kéne viseltetnem az unokatestvérem iránt. Az Úr Istennél is van elég hely minden ember számára. Az Ő áldása készen van mindenki számára. Senkinek sincs kizárólagos joga nála, és nem sajátíthatjuk ki Istent csak a magunk számára. Ő szeret minket, s az Úr Jézus által azt parancsolta, hogy mi is szeressük egymást. Az evangélium az egész emberiségnek szól. Igyekeznünk kell azon, hogy a megváltásról szóló evangélium minden emberhez eljusson. IMÁDKOZZUNK: Minden népnek és nemzetnek Atyja, Istenünk! Add, hogy amíg Téged, mint mennyei Atyánkat imádunk és tisztelünk, el ne feledkezzünk szeretni a mi embertársainkat, akik Te általad a mi testvéreink is. Adj nekünk szeretetet a gyűlölködés helyett, és békességet a sok békétlenség között. Irtsd ki szívünkből a testvérharc ördögét. Ámen. — Nem lehet Isten az én Atyám, míg a másik ember nem testvérem. — Jansson Pedigo Florence (Virginia) 25