Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-05-01 / 3. szám

»Én vagyok amaz Élő Kenyér, amely a mennyből szállott alá, ha valaki eszik e kenyérből, él örökké«. (János 6:51).

Nekünk keresztyéneknek nagy feladatunk van. Úgy családunkat, mint másokat szüntelenül táplálni kell az Élő Kenyérrel. Ezt pedig akkor tehetjük, ha mi magunk is ebből táplálkozunk, igazán megismerjük Jézus Krisztust megtapasztaljuk az Ő megváltó erejét.

Egyik este unokáink látogattak meg bennünket. Tudták, hogy szokásunk szerint mindig megvendégeljük őket, így a legkisebb már előre felmászott a székre és megkérdezte: »Mit eszünk vacsorára Nagymama?«

Óh, bárcsak ugyailyen buzgósággal igyekeznénk táplálkozni Isten igéjéből is! És bárcsak mindnyájan, fiatalok és öregek, szülők és nagyszülők ugyanolyan buzgósággal igyekeznénk hirdetni Isten szeretetét, mint amilyen igyekezettel gondoskodunk testünk táplálásáról!

Vajon a bibliának, amely az Élő Kenyérről tanúskodik ugyanolyan fontosságot tulajdonítunk-e napi életünkben, mint annak a kenyérnek, amellyel testünket tápláljuk?

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, áldd meg a mi családi biblia-olvasásunkat, add, hogy lelkileg megerősödjünk és általunk új élet áradjon szeretteink és mások életébe. Az Úr Krisztus nevében, Aki így tanított imádkozni bennünket: »Mi Atyánk, Ki vagy a mennyekben . . . Ámen.

A biblia épen olyan fontos a mi lelki életünk számára, mint a kenyér testi életünk táplálására. —

Dena Martin (California) 11

CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 9.

Olvassuk: V. Mózes 11:18-21; János 6:35-40.