Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1963-03-01 / 2. szám
Olvassuk: I. Korinthus 15:50-58. »Nincs itt, hanem feltámadott«. (Lukács 24:6)Nénány éve, hogy húsvéti istentiszteletet tartottam Indiának egy kis falujában, egy vályog háznak a tornácán. Egy vak, öregember ült a sarokban. Fejfedője; itteni szokás szerint néhány nappal ezelőtt meghalt fia halálán érzett bánatát mutatta. Szemmel láthatólag figyelt a húsvéti üzenetre. Azt mondtam:, »Krisztus feltámadt; ezért mi is feltámadunk, s találkozunk majd kedveseinkkel«. Ezt hallva a vak ember kiáltozni kezdett a többi gyermeke felé: »Fiaim, halljátok ezt?« Tőlem pedig azt kérdezte: Tiszteletes úr, igazán találkozni fogok meghalt fiammal? Megerősítettem: Igen, a feltámadott Krisztus ezt Ígérte nekünk! Az öreg vak ember táncolt örömében, s tovább kiabált: Együtt élek majd a meghalt fiammal. Mindenki örüljön. Még aznap összeszedte az ott élő néhány keresztyént- Közülük egyesek akkor tértek meg Krisztushoz. Barátai ingyen telket adtak, hogy templomot és parókiát építsenek rá a faluban. Ma ott van egyik legvirágzóbb gyülekezetünk. IMÁDKOZZUNK: Feltámadás Ura, ébressz fel bennünket, hogy mindenkinek hirdessük a halál feletti győzelemről szóló üzenetet. Add, hogy amikor Krisztusban elnyert új életünkért dicsérünk, földi vagyonúnkat, minden képességünket, egész életünket is ajánljuk fel Neked. Krisztus nevében. Ámen. — A feltámadás Ura mindig új reménységet, új hatalmat és új látásokat ad nekünk. — Dhanji K. Khankar (India) KEDD, ÁPRILIS 23. 56