Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Márk. ev. 16:1-8.

»Elnyeletett a halál diadalra- Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?« (I. Kor. 15:54, 58).

Egy ember egy sötét estén egy temető mellett gyalogolt. Az ég borult volt és egy csillagot sem lehetett látni. Egy kislány ugyanabban az irányban menve utolérte, majd elhagyta.

Az ember megszólítván őt, kérdezte: Gyermekem, az éjszaka sötétségében nem félsz a temető mellett menni?

Nem, — felelte a gyermek. Nem látja azt a fényt világítani ott a temetőn túl?

Ott van az én otthonom, oda tartozom, szólt a kisleány-Óh áldott igazság! A temetőn túl van a mi égi Atyánk fényes otthona. A sír üres, amiből a mi Urunk oly győzelmesen felkelt. Reményt sugároz nekünk és nem félünk. Az Ő üres sírjából az örök élet sugárzik felénk. A feltámadott Krisztus nem hal meg többé. S mivel Ő él, mi is élni fogunk. Krisztus feltámadásával a halállal szemben az örök élet vált valósággá a mi részünkre is.

IMÁDKOZZUNK: Óh Urunk, életünk irányítója, hálásan köszönjük Neked, hogy feltámadásoddal a halhatatlanság reményteljes fényét hoztad el nekünk- Drága Megváltónk, általad legyen egyedül Istené a dicsőség! Ámen.

— Jézus halálával és feltámadásával felemelt engem a bűn sötét sírjából. —

Paraskevopulou C. (Görögország)

SZOMBAT, ÁPRILIS 20.

53