Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Róm. 1:8—17.

»Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; •mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére.« (Róm. 1:16.)

Amikor az első keresztyéneket hitükért elkezdték üldözni, akkor úgy közölték egymással az evangéliumot, hogy egy halnak az alakját rajzolták rá a falra vagy a földre. Görögül a halnak a betűi ezt jelentették: »Jézus Krisztus, az Isten Fia, Üdvözítő.«

»Isten Fia«: Jézusra mutat, mint akiben Isten megtestesült. Az ember-Jézusban, munkájában, szavaiban, bölcsességében és lelki erejében Isten nyilvánvalóan megmutatta isteni természetét és akaratát.

»Üdvözítő« Jézusra mutat, akiben az Isten kiengesztelődik az emberekkel. Jézus példa arra, hogy megszégyenítsen bennünket Isten iránti hűtlenségünk miatt és buzdítson minket a magasabbrendű, igaz életre. De ennél még sokkal nagyobb az, hogy Jézus a kereszten feláldozta magát, mint a legtökéletesebb áldozat. 0 helyettünk szenvedte el a kereszthalált, elvállalta a büntetést, amit nekünk kellett volna elviselni vétkeinkért. Ő maga az Isten kegyelmének az evangéliuma.

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Isten, add a szívünkbe azt a meggyőződéssel teljes hitet, amellyel kötelességünknek érezzük, hogy mindenkinek hirdessük az evangéliumot. Dicsőítünk Téged az örömhírért, a drága evangéliumért, amely Krisztusnak hatalma mindazoknak, akik hisznek Benne. Ámen.

— Minden keresztyénnek kötelessége az, hogy az Isten evangéliumának, örömüzenetének tanúja elgyen.—

O. Vano Manolo (Fülöp Szigetek)

SZERDA, MÁRCIUS 21.

23