Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, MÁRCIUS 17.

Olvassuk: I. Péter 1:13—21.

»Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer. (Példabeszédek 28:13.)

Két gyermek parázs veszekedése közepette egyszer csak kinyílt az ajtó. Belépett az apjuk. Azon nyomban széjjelválasztota őket. És magyarázatot kért a két lihegő fiútól. Az egyik csak kapkodott a levegőhöz, tehetetlen mérgében, és mérgesen odavágta: »Persze, mert megint ő kezdte!«

Mi is így teszünk ... Sohasem a mi hibánk ... Soksok kifogást találunk. »Éva adott nekem az almából«, a rossz társaság volt az oka« vagy éppen »sohasem tettem volna, ha részeg nem letem volna.« És így tovább...

Jó kifogás sokat ér — mondhatja a magyar közmondás, Isten előtt a mi kifogásaink nem érnek semmit sem.

Gyógyulás és bűnbocsánat csak a töredelmes beismerés után következhet. »Óh, én nyomorult ember!« alázta meg magát Pál apostol. »Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened ...« ismerte be a tékozló fiú.

Bűnbocsánat arra vár, aki az Ur Jézus elé viszi bűneit, és hittel megvallja azokat. Jézus Krisztusnak vére megtisztít bennünket minden bűntől.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, segíts, hogy úgy lássam magamat, amint Te látsz engem, az én keserves bűneimmel. Bevallom Néked azokat, és hittel lábaid elé helyezem őket, Ur Jézus! Szent véreddel tisztítsál meg, Ámen.

— Jézus, a néki megvallott bűnt megbocsájtja. —

Smith Ii. Köbért (lova)

19