Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1962-03-01 / 2. szám
VASÁRNAP, MÁRCIUS 4. Olvassuk: Ézsaiás 6:1—8, Zsoltárok 40:7—13. »Az Ur nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Ur azt nézi, ami a szívében van.« (I. Sámuel 16:7.) Amikor az ismerősök meglátogatták a fiatal párt, mindenki elismerően nyilatkozott a szép bútorról, amely fénylett és ragyogott. Nem sokára szörnyű tragédia következett. Nagy áradás öntötte el a vidéket. A bútort — ha rövid ideig is, de — víz borította be. A furnír lemezről leolvadt az enyv és az egész vékony fényes réteg össze-kunkorodott. Kilátszott alóla az olcsó minőségű fa. A bútor szépsége hirtelen tovaszállt, mert csak olcsó vékony furnir réteg takarta azt. Sokan vagyunk mi is így. Csak vékony kéreg, látszat-tisztesség mögé húzódva élünk. A külszínen úgy látszik, hogy életünk szép és érdekes, minden nagyobb hiba nélkül való élet. És egyszer, mint Ézsaiás, mi is találkozunk Istennel. S az Ur jelenlétében a mi látszólagos és külszínű jóságunk leválik rólunk és meglátjuk magunkat igazi énünkben, hogy milyenek is vagyunk valóban. A zsoltár szavai a mi vallomásunk lesz: »imé te az igazságban gyönyörködöl, és bensőmben bölcsességre tanítasz engem.« IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyánk, a zsoltáríróval imádkozzunk mi is. »Mutasd meg nékem a te utadat, hogy járhassak igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet.« Adj tiszta szívet, hogy életünk külső kifejezései legyenek annak a krisztusi léleknek, amely bennünk él. Ámen. — Egyedül Krisztus tud nékünk szíveinkbe tisztaságot adni. — Moon R. Vilmos (India) 6