Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

/ f y IMÁDSÁG Hozsánna, hozsánna a magasságban; áldott, aki jötf; az Urnák nevében!— ez üdvkiáltással kísért téged oh áldott Idvezítő egy ily napon a tisztelgő sokaság, és virágokat hintett utadra, midőn még csak e földön épült szent városba és templomodba indultál bemenni nagy alázatossággal! És én minő tisztességet tegyek neked, :ki nem jársz immár e földön közöttünk, kit ma már nem kézzel csinált templomba menni, de megdicsőít­­tetve, az egek hajlékibán, szent Atyádnak jobbján ülni látlak hitem szemeivel, ki számomra is megnyitottad ama mennyei hajlékokat. Óh, felhallik-e gyenge szóm mennyei hazád magas­ságába? Felveszi-e szárnyára egy égi szellő tisztelgésem virágait, hogy elvigye hozzád és lerakja dicsőséged széke elé? Nem, óh nem kell gyenge szómnak magasságodat keresni, nem kell égi szellőnek felszedni tisztelgé­sem virágait, mert te azt ígérted, hogy jelen leszel kö­zöttünk mind világ végeztéig! Jövel azért, óh égnek áldott követe! szállj be szÍ4 vemnek templomába, vedd el magad tisztelgésem vi­rágait és halld meg, ha ez üdvkiáltással fogadlak: Ho­zsánna, hozsánna a magasságban, áldott, aki jött az Ur­nák nevében! Ámen. Révész Bálint Debrecen, 1863.

Next

/
Oldalképek
Tartalom