Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: I. Péter 4:7—11.

»Az atyafiúi szerétéiről pedig nem szükséges írnom nektek: mert titeket Isten maga tanított meg arra, hogy egymást szeressétek.« (I. Thessalonika 4:9.)

A keleti művészet a Megváltót kínainak, japáninak vagy koreainak festi. A Renaissance művészei német, olasz, vagy francia Krisztust ábrázolnak.

Sokáig fogok emlékezni arra, amikor az egyik egyetemi kápolnában beszéltem. Figyelmemet a nagyszerű színes ablak ragadta meg. A gyermek Jézust ábrázolta, amint a tudósokkal beszélt. A színes ablak Jézust négernek ábrázolta.

Az élő Krisztus sohasem idegen. Minden faji, nemzeti vagy nyelvi csoport ezt vallja: »Közülünk való!« Ő mindenkinél otthon van. Rátekintünk és Üdvözítőnket és Megváltónkat látjuk benne. Rátekintünk és a testvérünket is látjuk benne.

Nem személyválogató, nem fajválogató. Milyen jó, hogy mi a magunkénak valljuk, úgy mindenki más magáénak vallhatja.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Isten, rátekintünk Urunkra és Őt testvérünknek valljuk. Az ő megváltó szeretete tisztítson meg minket a bűnös büszkeségtől, amely elválaszt Tőle, a Mi Urunktól, aki pedig nem ismeri el a fajok, nyelvek vagy nemzetek elzárkózó különbözőségét. Ámen.

— Jézus Krisztus minden embert egyesít. —

W. Thomas Smith (Georgia)

SZOMBAT, FEBRUÁR 24.

58