Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Lukács 12:6—12.

»Mert a Szent Lélek azon órában megtanít titeket, hogy mit kell szólanotok.» (Lukács 12:12).

Egyszer egy Nigériai így szólt: «a misszionáriusnak nem úgy kell gondolkoznia magáról, mint aki Krisztust viszi más népekhez, hanem mint akit Krisztus visz el másokhoz.»

A lelki sötétség félelmet jelent, az előrelátás hiányát, és babonaságot. Krisztus megtanít bennünket, hogy világosságot vigyünk oda, ahol sötétség van. Amikor egyszer Ensley püspök megkérdezte az afrikai keresztyének egy csoportját, hogy mit jelentett nekik Krisztus jövetele, mind azt felelték, hogy «0 megszabadított minket a félelemtől.»

Krisztus elvezethet bennünket veszedelmekbe is, mert sehol sincs az megírva, hogy a keresztyénségben védelmi-biztonsági zóna lenne. Amennyiben önfeláldozóan átadjuk magunkat az Ő szolgálatára, Ő megtart a veszedelmben is.

Krisztus elvezethet bennünket oda, hol betegség van. Emlékezzünk, hogy mennyire szívén viselte az öszszetört életek sorsát. Krisztus képes ennek az órának a szükségeit is kielégíteni, de csak akkor, ha az Ő tanítványai — te és én is — készek vagyunk Őt követni mindenhová, ahol Rá szükség van.

IMÁDKOZZUNK: Ó Krisztusunk vezess bennünket a hasznos szolgálat útján ebben az esztendőben is. Segíts meg elfeledni önmagunkat, hogy az emberiség segítő szolgálatában oldódjunk fel. Ámen.

— Krisztus hív engem is oda, ahol legnagyobb szükség van reám. —

Grant Károly W. (Tennesee)

KEDD, JANUÁR 2.

4