Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Lukács 18:1—8.

»Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni.« (Lukács 18:1.)

Klervói Bernát mondogatta szerzeteseinek, hogy nem tudnak elég korán felkelni imádkozásra, ahhoz, hogy Istent ébren ne találnák, hogy már ne várakoznék rájuk.

Legtöbben közülünk elfoglalt, nehéz munkát végző emberek vagyunk. Korán kelünk, hogy idejében érjünk munkahelyünkre. De nagy hibát követünk el, ha már ezt megelőzően nem keressük az Úrral való találkozást, az Ő orcáját.

Egész napi munkánkon meglátszik, ha előbb bizonyos időt töltöttünk a Mesterrel. Az ötödik zsoltárban ezt olvassuk: »Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok.«

(Zsolt. 5:4.)

Ez a reggeli »vigyázás« kell, hogy állandósuljon a mi életünkben. Az Urat mindig ébren fogjuk találni, mint aki már várakozik ránk, hogy hallja a mi szónkat s hallassa velünk az Ő szavát.

IMÁDKOZZUNK: Óh, Uram, hallgasd meg imádságomat és kiáltásom jusson fel Hozzád. Úgy igazgass engem egész napon át, hogy se szóban, se tettben ne vétkezzem ellened, sőt minden beszédemmel és munkámmal a Te dicsőségedet keressem. Ámen.

— Jó reggel az Urat keresem az én könyörgésemmel. —

W. P. Hares (Anglia)

SZERDA, JANUÁR 31.

33