Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-05-01 / 3. szám

Olvassuk: János 6:1—13.

»Monda néki egy az O tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére: Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két hala, de mi ez ennyinek?«

(János 6:8—9.)

Szobám falán van egy festmény, amely András apostolt ábrázolja, amint kezében két kenyeret és két halacskát tart, amelyet egy fiú kosarából vett éppen ki.

A kép arra emlékeztet engem, hogy ne kicsinyeljük le azt az erőt, amelyet Isten kezéből veszünk. Sőt még több gondolatom támad, ha András szavaira gondolok: »Mit jelent ez annyi sok embernek?«

András kétségeskedett és nem látta, hogyan lehetséges annyi embert kielégíteni olyan kevés élelemmel, azonban átadta Mesterének. Jézus pedig megáldva az eledelt, kielégítette belőle a sokaságot.

Mily sokszor kétség és kicsinyesség tart vissza bennünket attól, hogy Istennek ajánljunk valamit, amely előttünk jelentéktelennek és értéktelennek számít. Azonban Isten a legkisebb áldozatot is elfogadja és hatalmasan tudja felhasználni.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk hálát adunk neked mindenért, amit Tőled kaptunk. Tégy bennünket hű sáfáraiddá és engedd meg, hogy minden nap ajánlhassunk valamit a Te dicsőségedre. Jézus nevében kérünk, hallgass meg kegyelmesen. Ámen.

— Amikben kételkednék, még azokat is Isten kezébe helyezem. —

Mary G. Lambert (Virginia)

PÉNTEK, JUNIUS 8.

41