Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-05-01 / 3. szám

Olvassuk: I. Timotheus 6:13—21.

»Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, óh Isten! Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez.« (Zsolt. 42:1—2.

A jugoszláviai Kovin helység kis templomának közepén van egy forrás. Sokan járnak oda vízért, sok elfáradt, szomjas utas talál nála enyhülést.

E világ sok elfáradt vándora vágyik a lelki béke és az élő víz után. Milyen tragikus, ha az Isten házában nem találják meg az élő vizet lelki szomjúságuk enyhítésére!

Nemcsak a templomnak, hanem minden hívőnek élő vizet hordozó edénynek kellene lennie. Erőtlen hitünkkel és üres életünkkel azonban sokszor útját álljuk az élő víznek, kiszáradunk. Nem tudunk enyhülést nyújtani azoknak, akiket lelki szomjúság gyötör.

Krisztus azt kívánja tőlünk, hogy szeretetét sugározzuk magunk körül és utat mutassunk azoknak, akik őt keresik.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük, hogy Krisztusban élő vízre találunk. Könyörgünk tégy bennünket az élő víz alkalmas edényeivé minden szomjuhozó lélek számára. Az Ur Jézus nevében kérünk, Ámen.

— Krisztus hű szolgái az élő víz alkalmas edényei mások számára. —

Josif Horak (Jugoszlávia)

VASÁRNAP, JUNIUS 3.

36