Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-05-01 / 3. szám

PÉNTEK, JUNIUS 1.

Olvassuk: Lukács 24:44—53.

»Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.« (Példabeszédek: 14:25.)

Amikor Jézus Krisztust, Urunknak és Megváltónknak valljuk, az a hivatás hárul ránk, hogy Róla bizonyságot tegyünk az emberek előtt. Simon és András egyszerű halász emberek voltak, amikor Jézus szólt hozzájuk: »Kövessetek engem és én azt művelem, hogy embereket halásszatok.« S ők hálóikat hátrahagyva, követték Jézust.

A mennybemenetel alkalmával Jézus ezt mondta tanítványainak: »Lesztek nékem tanúim...« S később azt olvassuk, hogy a tanítványok valóban tanubizonyságtevőkké lettek. Bizonyságot tettek az igazságról, amint az megjelent a Jézus Krisztusban.

Nekünk is van alkalmunk a bizonyságtevésre a mi Urunk és Megváltónk mellett. Ha nem ragadjuk meg az adódó alkalmakat, engedetlenekké válunk, elhanyagoljuk kötelességünket, megtagadjuk parancsolatát. Pedig ennél kevesebbet nem tehetünk, ha valóban szeretjük

Őt.

IMÁDKOZZUNK: Jó Atyánk, tölts be minket Szent Lelkeddel, hogy minden időben szólhassuk az igazságot, amint az megjelent a mi Urunk, Jézus Krisztusban. Ő érette kérünk, Ámen.

— Azért könyörgöm, hogy az Ur Jézus Krisztusnak, Uramnak és Megváltómnak igaz bizonyságtevője lehessek, még ma. —

Raney Coppadge (District of Columbia)

Rt:

34