Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Jeremiás 29:8—14; Ap. Csel. 6:1—7.

»Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket.« (Jeremiás 29:12.)

Mikor meglátogattam egy idős asszonyt, aki a köszvénytől teljesen elnyomorodott, azt mondta nekem: »Az én életemnek nincsen már semmi célja. Csak mindig itt kell feküdnöm. Sokszor arra gondolok, hogy Isten is elhagyott engem.«

»Imádkozzál az egyházért«, válaszoltam. »Az Egyháznak szüksége van arra, hogy imával támogassuk, amint a Megváltó Ur Jézusról tesz bizonyságot e világ előtt. Neked most bőven van időd imádkozni. Imádkozzál értünk.«

Mosolyogva így felelt: »Igen, sok időm van imádkozni.«

»Az Isten gyermekének imáját meghallgatja az Ur — folytattam — és így a kórházi ágyon is nagyon fontos munkát végezhetsz.«

Minden hívő keresztyén embernek szüksége van arra, hogy imádkozzunk érte. Isten nem azt nézi, hogy mily magasztosak szavaink, hanem hogy Krisztusba vetett hittel fordulunk-e Hozzá.

IMÁDKOZZUNK: ígéreted szerint tudom, Atyám, hogy meghallgatod imámat. Taníts engem helyesen imádkozni, nemcsak önmagamért, hanem embertársaimért is. Az Ur Jézus nevében. Ámen.

— Annak, aki lélekben és igazságban imádkozik, cselekedetei is azt mutatják, hogy nem hiába él. —

Claudia M. Higgins (California)

HÉTFŐ, MÁJUS 28.

30