Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-05-01 / 3. szám

»Mit cselekedjem Uram? Mondák és az Ur felelt: Megmondják néked mindazokat, amelyet elrendeltem felőled, hogy véghez vigyed.« (Csel. 20:10.)

Az imádkozás nemcsak azt jelenti, hogy Istenhez beszélünk, hanem azt, hogy Istennel beszélgetünk.

Az imádkozás nem olyan magunkban való beszélgetés féle. Sokkal inkább magunk előkészítése arra, hogy Isten beszéljen hozzánk. Azért fontos, hogy imádságunk alatt elcsendesedve várjuk, hogy Isten szóljon. Mondjuk mi is Sámuellel: Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád. — Vagy ahogy Pál apostol kérte: Mit tegyek Uram?

Néha reggelenként feleségem megbíz, hogy bizonyos dolgokat vásároljak meg hazafelé jövet. Rendszerint felírom ezeket, hogy a nap sok gondja és tennivalója között el ne felejtsem.

Volt egy mélyhitű lelkészismerősöm, ki reggeli imádsága idején mindig magához vett egy jegyzetpapirt és ceruzát. Felírta azokat, amit Isten tennivalókként adott neki arra a napra. Felírta, hogy a nap forgalmas óráiban el ne feledkezzen az Isten által reá bízott teendőkről.

IMÁDKOZZUNK: Urunk segíts minket, hogy imádkozásunkban hallgassunk a Lélek szavára. Segíts, hogy kegyelmed és vezetésed cselekedetté változtassa át imádságunkat. Erősíts meg Urunk, hogy imádságunk a tett felelete legyen a Te üzenetedre. Krisztus érdeméért kérünk. Ámen.

— Az imádkozó élet megmutatkozik a szolgálatban. —

H. Cecil Pawson (Anglia)

PÉNTEK, MÁJUS 25.

Olvassuk: Ap. Csel. 22:1—11.

27