Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, MÁJUS 19.

Olvassuk: Ap. Csel. 1:9—14.

»Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosok valának az imádkozásban és a könyörgésben, az aszszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az O testvéreivel együtt.« (Csel. 1:14.)

A gyöngéd asszonyi léleknek vigasztaló, felemelő és könnyeket letörlő szolgálata felbecsülhetetlen segítség életünkben.

Az Ur Jézus halála nagyon lesújtotta a tanítványok közösségét. Aztán jött a feltámadás megújító öröme. De néhány nappal később Jézus a mennybe ment, s újra magukra hagyta látszólag tanítványait.

Még nem voltak készek a mennyei esemény felmérésére. Igaz ugyan, hogy Jézus megígérte a Vigasztalót, a Szentlelket. Azért mégis nehéz lehetett az árván maradt tanítványok szíve. Emberek voltak ők is. Nekünk is bizonnyal szorongás lett volna szívünkben.

Mária gyöngéd asszonyi szolgálata, hite, áldásos hatással volt a tanítványok életére. Talán csak egy mosoly ... egy Istenbe kapaszkodó vigasztaló szó... egy könnyesen elrebegett imádság... a Magasságos felé emelt orca ... az anya szerető kitartása ...

Hol vannak ezek a Máriák manapság? Vannak-é bátorító napsugarak? Hol vagy Te, Testvérem?

IMÁDKOZZUNK: Uram, tégy engemet olyanná, mint Mária. Töltsd el szívemet békességgel és szeretettel, rendíthetetlen bizalommal az Ur Jézus iránt. Teremts bennem megingathatatlan hitet, amely nem lankad el. Ámen.

— Csodás erő van az anyai szívben ha Jézust szolgálja. —

Eleonora D. Pett (Ontario)

21