Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Jelenések könyve 7:13—17. »(A tanítványok) Útban valának pedig Jeruzsálem­be fel; és előttük megy vala Jézus.« (Márk 10:32.) Gyermekkorunkban szerettünk egy kedvenc játé­kot játszani, amely abból állt, hogy: »kövessük a veze­tőt.« Páran tudtunk jól fejünk tetejére állni, kerítés szélén járni, patakot átlábalni. Ez a játék önfegyel­met kívánt, ha valóban követni akartuk, amit az ügye­sebb vezető csinált. A keresztyén élet vezetője Jézus Krisztus, aki min­denben előttünk járt. Mégis hányszor tapasztaljuk, hogy a bűn eltérít minket az ő útjáról. Milyen nagy áldás az, hogy hittel és reménységgel Istenhez fordulhatunk. Végtelen szerelme segítségünk­re van. Jézus Krisztus maga is erősít és biztat ezzel a parancsolatával: »kövess engem»: Megújult hittel és bi­zalommal haladhatunk előre, követvén igazi vezérün­ket az Ur Krisztust. IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, köszönjük Né­ked, hogy számos tökéletlenségünk ellenére is, Te ál­landóan erőt és bölcsességet adsz a Krisztusban ne­künk. Segíts minket kérünk, hogy életünk az Ő útját járó és neki engedelmeskedő élet legyen. Ámen. — Jézus követése önfegyelmet kíván. — Brian Schroeder (New York) SZERDA, MÁJUS 2. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom