Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, ÁPRILIS 27.

Olvassuk: Effezusi levél 2:14—22.

»Mert más fundamentumot senki sem vethet, azonkívül, amely vettetett, amely a Jézus Krisztus.«

(I. Kor. 3:11.)

Anglia egyik városában ma már új székesegyház emelkedik a háború bombázása által elpusztított régi helyett. Amidőn II. Erzsébet angol királynő az épület alapkövét elhelyezte, megkérdezte az új épületet tervező és építő mérnököt, Bazil Spencet: »És mit fog ez az új kathedrális, mint épület kifejezésre juttatni?«

Ez az új székesegyház — felelt az építész — szeretném, ha kiábrázolná azt az érzésemet, amely akkor kélt bennem, amikor először kitekintettem az öreg épület romjai közül az új irányába. A régi épület a keresztyén áldozatot ábrázolja, romjaival, összedőlt falaival, szétzúzott tetejével. Az egyik faldarabon még olvashatók e szavak: Atyám bocsáss meg... — Az új épület a keresztyén hit másik pillére! A feltámadás győzelmes megjelentése! Krisztus fennsége! — Ezt szeretném az épület stílusában megmutatni.

A hit az egyetlen alap, s ennek igazságáról tanúskodik minden ekresztyén templom, legyen az akár új, akár öreg.

Azonban nem az épület, a külső fal a fontos. Életek, bizonyságtevő életek kell, hogy felépüljenek az egyugyanazon fudamentumon. Krisztuson.

IMÁDKOZZUNK: Óh Istenünk, segíts minket, hogy mi a Krisztus áldozatában vetett hit és bizalom szilárd alapjára építhessünk. És ez által osztozhassunk Vele, a sír és halál felett aratott győzelmében. Ámen.

— Ki a te életed fundamentuma? —

Chris H, Tice (Anglia)

60