Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Lukács 24:28—35.

»Es megnyilatkoztak az ő szemeik és megismerték őt.« (Lukács 24:31.)

Jézus feltámadása napjának estéjén vagyunk. Kleofás és társa szinte ugrál örömében, amikor szemeik megnyilatkoznak és felismerik a feltámadott Krisztust, amint velük megtöri a kenyeret. És akkor eltűnik előlük. Jeruzsálembe való visszatérésükkel nem tudnak reggelig várni; még abban az órában elindulnak, hogy a többieknek elmondják, hogy Krisztus feltámadott a halottak közül.

Tolstoj leírja a cipész történetét, aki azt álmodta, hogy a Mester meglátogatja a műhelyét. Elmúlt a nap, de a Mester nem jelent meg. Este, mikor a cipész olvasni kezdte Bibliáját, hangot hallott: »Nem ismertél meg engem?«

»Kit?« — kérdezte a cipész.

»Engem«, ismételte a hang. Ekkor a sötét sarokból előléptek azok, akiket a cipész aznap megsegített; rámosolyogtak és gyorsan eltűntek. Ekkor megértette a cipész, hogy nem csalta meg az álma.

Ha az élő Krisztus barátságában még nem találtuk meg az örömünket, ez azért van, mert elmulasztottuk őt felismerni.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, segíts lelki szemeink felnyitásában, hogy tudjuk felismerni az élő Krisztust, mert szeretnénk ismerni és megosztani az ő barátsága örömét. Az Ő nevében kérünk. Ámen.

— Amikor felismerem az élő Krisztust, megismerem az ő barátságának örömét is. —

Kevin H. Feather (North Carolina)

HÉTFŐ, ÁPRILIS 23.

56