Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, ÁPRILIS 1. (Böjt negyedik vasár­napja.) Olvassuk: Márk 10:28—34. »ímé felmegyünk Jeruzsálembe és az embernek fia átadatik a főpapoknak, és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, és a pogány ok kezébe adják őt.« (Márk 10:33.) »Jöjjetek énhozzám«, ez a felhívás bizonyos elköte­lezettséget is jelent a tanítványok számára. Jézus Krisz­tus megindul Jeruzsálem felé, ahová magával viszi ta-., nítványait is. Elhagyják a biztosabb és kényelmesebb galileai tájakat és életet, hogy szembenézzenek a ve­széllyel. Talán könnyebb lett volna othon (maradniok,.. ők azonban engedelmesen követték Mesterüket. Emberi vonás megfutni a kötelességek elől, még,, akkor is, ha azok bizonytalansággal és kényelmetlenség­gel járnak. A Krisztus iránti teljes elkötelezettség feltétlen engedelmességgel jár. Ő az »út, az igazság és az élet.« Ő ez út követésére, az igazság elfogadására és a krisztusi élet elnyerésére hívja azokat, akik Néki adják át magukat. IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, segíts meg •minket e böjti időben, hogy Jézus Krisztus példáját határozottan kövessük. Ő nem kereste a maga biztonsá­gát, hanem magára vette az emberek átkát. Adj nékünk erőt, hogy Őt kövessük minden úton, ahová meberi éle­tünk vezet. Jézus nevében kérünk, hallgass meg kegyel­mesen. Ámen. — A böjt jelentősége nem annyira a böjtölésben van, mint inkább az engedelmességben. — Robert W. Schunim (Illionis) 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom