Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1962-03-01 / 2. szám
Olvassuk: Lukács 22:39—46. »Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen.« (Lukács 22:42.) Nővérem betegsége alatt tanultam meg, mily fontos az engedelmesség. Amikor súlyos betegen ágyban feküdt, mindenben engedelmeskedett az orvos rendelkezéseinek. Az örökkévaló Isten a mi lelki orvosunk. Ő teremtett minket s mindent tud rólunk; tudja, hol van bennünk a baj s azt is tudja, hogy mire vagyunk képesek, ha reá bízzuk az életünket. Sokszor talán lehetetlenségnek látszik, amit kíván tőlünk, még sem szabad mást tennünk, mint engedelmeskedni akaratának. Jézus kész volt még a halált is elszenvedni, hogy megváltsa a világot. Ha akaratunkat Istennek rendeljük alá s engedelmeskedünk parancsainak, tapasztalni fogjuk, hogy Ő felhasznál minket mások segítségére. IMÁDKOZZUNK: Jó Atyánk, köszönjük, hogy Krisztus kész volt életét adni érettünk a kereszten. Segíts minket most e napon, hogy őszinte szívvel mondhassuk: »Ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!« Jézusért kérünk, Ámen. — Isten legerőteljesebben azok életén át munkálkodik, akik maradéktalanul engedelmeskednek Néki. — Makiko Horie (Japán) CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 29. 31