Csendes Percek, 1961 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1961-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, FEBRUÁR 4. Olvassuk: 1. Korinthus 13:8—13. »Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e há­rom; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.« 1. Korin­thus 13:13. Van egy régi hegyi legenda, amelyik egy rútarcú leánykáról szól. Egy napon felfedezi magában azt a cso­dálatos képeséget, hogy hasonló rút-arcú s boldogtalan embereket képes boldoggá és kellemessé tenni. Csupán anak a feltételnek kellett eleget tennie, hogy saját rút arcát nem változtathatta meg, mert különben elveszítette volna különös képességét. így járta a vilá­got jót cselekedve s az embereket boldoggá és kellemessé tette. S akkor egy napon belenézett a tükörbe s azt vette észre, hogy önzetlen jócselekedetei őt magát is megszé­pítették. E legendát saját világunkra alkalmazva azt mond­hatjuk, hogy önzetlen jócselekedetek által, egymás ter­hének hordozása által, ha talán külsőleg nem is, de ben­­sőleg mi is megszépülhetünk. IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes mennyei Atyánk, se­gíts meg minket, hogy gondunk legyen azokra, akiknek terhét könnyebbé tehetjük néhány kedves szóval s fi­gyelmes cselekedetekkel. Az Ö nevéért, Ámen. Elder Mária Lois (Tennesee) 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom