Csendes Percek, 1960 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1960-01-01 / 1. szám

Találkozz Istennel imádságban!

Hétfő: január 4.

Olvassuk: Lukács 11:1-4.

»Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az ón segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet.«

(Zsolt. 121:1-2).

EGY AMERIKAI indián leány mondotta egyszer: »Imádkozz, amikor egy szép tájat szemlélsz. Tekints a messzeségbe! Ez jó a léleknek és jó a szemednek is!«

Igen, nagyon jó kikerülni az Isten teremtett világába és messze távolba tekinteni. De nekünk egy kissé még tovább kell mennünk: gondolatainkat és szívünket Istenhez kell emelni, hogy imádságban találkozzunk Vele. Ő kész teljesíteni minden kérésünket. Bocsánat, békesség, bizodalom, erő és akarat Tőle jön. Ő vár ránk, hogy Hozzá nyújtsuk a kezünket azért, amire nekünk legnagyobb szükségünk van.

Kérjünk és fogadjunk el Tőle mindent ebben az esztendőben, ami keresztyén életünkben szükséges. Minden napot imádsággal kezdjünk és fejezzünk be. Akkor találkozunk mennyei Atyánkkal. A szentség minden tökéletességével felruházott Úr Jézus Krisztus is szükségét érezte, hogy időnként félrevonuljon imádkozni. Hát akkor mi, akik gyarlók vagyunk, nem sokkal inkább nélkülözzük-e az Istennel való közösséget. Nem nekünk van-e rá a legnagyobb szükségünk, hogy imádsággal vele kapcsolatban legyünk?

IMÁDKOZZUNK: Ó Atyánk, kérünk, add nekünk a Te velünk való lakozásod mélységes szent érzését. Hadd nó'jön a látásunk, szeretetünk pedig hadd legyen mind inkább távolba ható valóság. Az életét értünk feláldozó Krisztus nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Istennel kapcsolatot találok az imádságos gondolataimon keresztül egész napon.

Beals E. Margit (Massachusette) NAPI BIBLIAOLVASÁS: Lukács 10:1-24.

8