Csendes Percek, 1960 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1960-01-01 / 1. szám

Közösségünk az egyházban.

Szombat, február 6.

Olvassuk: Máté 25:41-46.

»Az a parancsolatunk van Otőle, Hogy aki szereti az Istent, .szeresse a maga atyjafiát is.« (I. Ján. 4:21).

FALUSI templomunk udvarán gyermeksereg játszott boldog önfeledten. Az egyik kisfiú valahogy kimaradt a játszó csoportból, egyedül, magárahagyottan álldogált, majd nemsokára megfordult s bánatosan elballagott.

Elgondolkoztam ezen az eseten. Vajon nem fordul-e elő ehhez hasonló szomorú eset egyházunk köreiben is? Vajon megnyitjuk-e mi közönségünket az idegeneknek, a magukrahagyottaknak s a nincsteleneknek. Vagy pedig mi is elhanyagoljuk őket s ezért sokszor másutt kénytelenek maguknak közösséget keresni? Mert vágyakoznak közösség után.

Voltál-e valaha közösségen kívül álló? Talán éppen egy keresztyén csoport zárkózott el előled, akik évekig együtt dolgoztak s úgy látszott, a te segítségedre nincs szükségük. Erezted-e már ezt a hideg és éhes érzést? Tartozni valahová, ahol örülnek nekünk, és ahol mi is örülni tudunk a közös tervek és közös munkák áldásainak.

Nemtörődömség és gondatlanság sokszor lehet oka annak, hogy emberek, akik a közösséget keresik, mégis távolmaradnak az egyháztól. Isten pedig őket is szereti s Istennek okozunk fájdalmat, ha ilyenektől megtagadjuk a közösséget.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, tölts el minket a Te szereteteddel, hogy az áradjon belőlünk az idegenek, a jövevények s a magukrahagyottak felé. Add, hogy Benned legyen közösségünk minden felebarátunkkal. Megváltónk nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Az igazi közösség az, ha megosztjuk problémáinkat felebarátainkkal és együtt munkálkodunk velük.

Műmért W. Olive (Alberta)

NAPI BIBUAOLVASÁS:Ap. Csel. 18:1-22.

41