Csendes Percek, 1960 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1960-01-01 / 1. szám

Növekedjünk Isten ismeretében.

Vasárnap, január 24.

Olvassuk: Zsolt. 73:22-28.

»De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem és aztán dicsőségedben fogadsz be engem.« (Zsolt. 73:23-24).

MENNYIRE HASONLÍT hozzánk a zsoltáríró. Néha engedte, hogy kellemetlen dolgok töltsék be a képzeletét s ezek megszomorítsák. Minket is bánt az istentelenség, amit körülöttünk tapasztalunk. Elszomorító a krisztustalan lelkülete azoknak, akik pedig keresztyénnek vallják magukat.

Nincsen abban semmi új. Ugyanúgy, mint a zsoltáríró, mi is tudjuk, hogy nem az egyetlen, mégcsak nem is a legfontosabb dolgok ezek életünkben. A zsoltáríró nyugodtan leborul csendes imádságban és megérzi, hogy mennyire helytelen volt, hogy kétségbeesett. Rádöbbent arra, hogy bármennyire kétségbeejtőnek látszottak is a dolgok, Isten vele volt minden pillanatában. Istennel járva, a jövő televan Ígérettel és fényességgel.

A csendes imádkozás megújította hitét, helyreállította egyensúlyát és a jövőbe vetett bizalmát. Úgy felemelte, hogy bizonyságot tudott tenni Istenről és az Ő munkájáról. íme ez az, amit az imádság, az istentisztelet, az áhitat velünk tehet.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, Istenünk. Tisztíts meg minket fogyatkozásainktól. Szabadíts meg kétségeinktől, mikor a gonoszt látjuk magunk körül. Add, hogy ma azzal a bizonyossággal éljünk és dolgozzunk, hogy az élet bizonytalanságában Te mindig közel vagy, hogy megnyugtass, megsegíts bennünket. Krisztus által, az O nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK: »Isten közelsége oly igen jó nékem.«

Atkins A. J. (British Columbia) NAPI BIBLIAOLVASÁS: Ap. Csel. 16:16-40.

28