Csendes Percek, 1960 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1960-01-01 / 1. szám

Minden keresztyénnek van missziója.

Péntek, január 22. Olvassuk: János 20:11-18.

»Mert leszel neki tanúbizonysága minden embernél azok felöl, amiket láttál és hallottál.« (Csel. 22:15).

AZ ISTENTISZTELETEN Tamás és szülei egy miszszionárius prédikációját hallották. Hazaérkezve asztalhoz ültek, de Tamás nem jött az ebédhez. Apja utána nézett, vajon mi lehet ennek az oka. A kisfiút egy karosszékben ülve találta. Könnyes szemmel nézte a menynyezetet.

»Mi van veled fiacskám — kérdezte apja — hiszen nem lehet nagy bajod.«

»Nagy baj van édesapám — zokogott Tamás — óh bárcsak én is egy nagy misszionárius lehetnék!«

»Fiam — mosolygott az apja — nem kell neked arra várnod, hogy nagy misszionárius legyen belőled, mert te már is az vagy. Misszionárius az, akinek missziója van Krisztustól. Amikor te keresztyénné lettél, Krisztus reád is missziót bízott.«

IMÁDKOZZUNK: Óh Istenem. Én is szeretnék missziót végezni. írényítsd gondolataimat, hogy még ma megtaláljam az én missziómat, ahová engemet küldesz. Add óh Uram, hogy mindenkor örömmel szolgáljak Néked. Add, hogy maradéktalanul betöltsem missziómat munkahelyemen, otthonomban s az élet minden területén. A miszszió Ura nevében kérlek. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Az Úr engem is megjutalmazott egy misszióval. Őt szolgálom szívvel, lélekke, ésszel és erővel mindenben.

Dunkin Leslie E. (Indiana)

NAPI BIBLIAOLVASÁS: Filippi lev. 2:1-30.

26