Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-03-01 / 2. szám

Jézus utolsó szaval

“Én Istenem, Én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Márk 15:34.)

J ÉZU'S a kereszten függve haláltusáját, vívta. Azok a személyek, aikilk bámészkodni és azok, akik gúnyolódni mentek ki a Kálváriára, többnyire hazatértek Jeruzsálembe. A parancs szerint, a százados ott maradt katonái csapatával. A keresztnél állott Mária. Jézus anyja, János, a szeretett tanítvány és a galileai asszonyok csoport ja.

Jezius hirtelen felkiáltott: “Én Istenem, Én Istenem, miért hagytál el engemet?” Némelyek azt gondolták, hogy inni kér, vagy hogy Illést hívja, de az anyja és barátai tudták, hogy mit beszél.

A közeledő halál árnyai között elismételte a maguk nyelvén a 22. Zsoltár első sorát, mely egyben fájdalo.mikiákáis és dicsérő ének.

Amint Jézus ott szenvedett a kereszten, vájjon a napnak eseményeire és erre a gyönyörű zsoltárra gondolt-e? A barátai megértették, hogy mire gondolt. Megvigasztalódtak.

IMÁDKOZUNK: Édes Istenünk, életünk megerőltető terhei és fájdalmai közben, segíts hogy megvigasztaljunk és megvidámitsunk másokat a Te Szentirásod tanulmányozása és a mi irántad való hitünk és szeretetünk által. A Te szerelmes, győztes Fiad, a mi Testvérünk nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Szenvedéseink közepette Krisztus nyújt vigaszt és örömet.

Petracchi Merritt Alice (Wisconsin)

Szerda, március 25

Olvasd Márk evangéliuma 15:29-38

Napi bibliaolvasás — János 18:27-40