Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-03-01 / 2. szám

Jézus utolsó szavai

Vasárnap, március 22 (virágvasárnap)

Olvasd Lukács 23:32-38

“Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekszenek.” (Lukács 23:34.)

^/iRÁGViASÁRNAP Jézus bevonult Jeruzsálembe.

Gyermekek és felnőttek egyaránt (királynak kiáltották iki. Pálmaágakat Iclblá'ltak és igy kiáltottak: “Hozsánna! Áldott, aki jő az Urnák nevében!” Öt napra rá megfeszítették.

Azt mondják, hogy Jézus keresztre feszítése közben mondta a fenti szavakat. Az Öt megfeszítő római katonáikért imádkozott ezekkel a szavakkal, de azokért is akik Őt a keresztre juttatták.

Az Ur Jézus ezzel a saját életében is megvalósította tanítását: "Szeressétek ellenségeiteket ... és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” Az az ember aki nem tért meg, aki igy újjá nem született könnyen haragszik meg embertársaira, könnyen meggyülöli őket és azután tartja a haragot hosszú ideig. Jézus azt tanította, amit be is tartott, hogy bocsásunk meg ellenségeinknek. Nem fkért tőlünk lehetetlenséget, mert azt az embert, aki a megtérés által az Ő gyermeke lett, kegyelmével képessé is teszi arra, hogy szívből megbocsásson ellenségeinek.

I IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyám, hálát adok Néked, hogy Te kész vagy nékem megbocsájtani. Hálát adok Néked azért is, hogy a Te kegyelmedből én Is megbocsájthatok ellenségeimnek. Nyisd meg szemeimet, hogy megláthassam bűneimet, amelyeket még nem látok, hogy megtérő szívvel megbánván elhagyhassam azokat. Az Ur Jézus nevében. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsájtunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.”

Helen A. Jefferson (California) Napi bibliaolvasás — Lukács 19:28-44