Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1. szám

lygcryürtk/alázatosak

Csütörtök, február (5 Olvasd János 13:6-17

“Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy bölcselkedni kell.” (Rom. 12:3.)

JIJÉHÁiNY katona egy erődítmény javítgatásával szorgoskodott. Éppen egy nehéz szálfát próbáltak felemelni, miikor egy tiszt civil ruhában arra felé lovagolt. Látva az erőlködő embereket megállt és figyelt. Azok erejűik teljes megfeszítésével is csak alig tudták megmozdítani a nehéz szálfát. A tiszt megkérdezte a parancsnokot, hogy miért nem segít az embereknek. A parancsnok emelt hangon felelt; “Uram, én káplár vagyok.”

“Oh bocsánat káplár úr” — mondta a tiszt ünnepélyesen. Leszállt a lováról és segített az embereknek. Azután a káplárhoz fordult mondván: “Káplár úr, amikor lömnek ily nagy munkája yan és nincs elegendő embere, küldjön főparancsnokához és ő ismét eljön segédkezni.”

Milyen igazak, valóban a Mester szavai “Aki magát felmagasztalja megaláztatik, és aki magát megalázza f el'm agasz taltatik. ’ ’

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Isten, Mi Atyánk. Megaláztad magad és elküldted Szent Fiadat ebbe a világba az emberiség megmentésére. Alázz meg minket most, hogy rádöbbenjünk arra, hogy mennyire messze vagyunk mi a Te dicső nagyságodtól. A Jézus nevében kérjük ezt, hallgass meg minket. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“Alázzátok meg magatokat az Ur előtt és ő fölmagasztal titeket.” Henry H. Schooley (Rhode Island)

Naipl bibliaolvasás — János 10:1-18