Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-07-01 / 4. szám

Isten Ígéretének gazdagsága

Vasárnap, augusztus 23

Olvasd: Mózes II. 33:12-18, vagy Zsoltárok K. 16

“Az én orcám menjen-e veletek, hogy megnyugtassalak?” (II. Mózes 33:14.)

lí ÉS'Ő délután volt. A házi orvos tudomásomra hozta, hogy a setbészorivas másnap reggel fog megoperálni. Bizonyos idegesség és félelem vett rajtam erőt. Elővettem napi elmélkedéseim Biblia mutatóját. Olvastam a Szentirást, elmondottam napi imámat és próbáltam elaludni.

Rágoindoltam az olvasott Igékre, melyek megragadták érdeklődésemet “Az én orcám menjen-e veletek, hogy megnyugtassalak? ” Csodálatosan minden idegességem és félelmem elmúlt és elaludtam.

Egy évvel később meglátogattam egy fiatal aszszionyt, akinek rövid idő múlva, operáción kellett átesnie. Sok látogatója volt s igy nem volt alkalmam vele bizalmasan beszélgetnem. Egy darab papirra Írtam fel az én Bibliai versemet, mely oly sokat jelenítő volt számomra és azt átadtam neki.

Almakor leköizeldbb meglátogattam, arca felragyogott és ezeket mondotta: “Soha sem fogom azt a kis papirra vetett üzenetet elveszteni.” Az ő hite is megnyugodott az ÍGÉRETBEN. “Az ón orcám menjen-e veletek, hogy megnyugtassalak?” Ez az ígéret mindyájunké minden alkalommal, ha hiszünk.

IMÁDKOZZUNK: óh Istenem; köszönjük néked, hogy Te itt vagy velünk ma is. Elcsendesitessz, megnyugtatsz, irányitassz, és segitessz bennünket a megpróbáltatás és kétségek idején. A Te megígért ajándékod útmutatás, és erő. Az ő nevében Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“Isten a mi oltalmunk és erőségünk, igen bizonyos segítség 8 nyomorúságban.” ( Zsoltárok k. 46:1.)

Frank E. Manton (Burma) Napi bibliaolvasás — Dániel 9:19