Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-07-01 / 4. szám

Kik a boldogok

Hétfő, augusztus 17

Olvasd: Ésaiás 61:1-3 vagy Jelenések 21:1-7

“Boldogok, akik sirnak; mert ők megvigasztaltatnak.” (Máté 5:4.)

JEGYSZER egy lelkésztől halottam ezt: “Gyakran mondják nekem: ‘Nem értem, hogyan tudja elviselni. Úgy látom, hogy önt minden nap gyászos házhoz hívják. A világ fájdalma elviselhetetlen lehet.’ Igazuk van. Amint szivemet vizsgálom”, folytatta a lelkész, “tudom, hogy egyediül nem tudnám elviselni; de az Ur velem van.”

Isten gyermeke a könnyeken át a napsugárba tud tekinteni. Ez élet munkájának bevégzése után Isten gyermeke számára nines több fájdalom. Jézus mondta: “Boldogok, akik sírnak; mert ők megvigasztaltatnak.” Mindenki ismeri a szívfájdalmat, szomorúságot és a könnyét. Jézus a szomorú Jairushoz, akinek meghalt a leánya, így szolt: “Ne féljj, csak higyj.”

Ez nekünk keresztyéneknek egyik nagy kiváltságunk. Szomorúságunk közepette békét találunk annak tudatában, hogy Isten eltöröl minden könnyet az Ő gyermeke szeméiből.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, jövünk kérni, hogy

mindig közel lévén hozzánk vigasztald szivünket a bánatban. Adj nekünk erőt és kegyelmet, hogy közel maradjunk hozzád. A Mester nevében, aki igy tanított minket imádkozni: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben ... Ámen.”

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Az Ur megvigasztalja az őt szeretők szivét.

Ruth E. Ball (Oklahoma)

Napi bibliaolvasás — Ezékiel 1-1-14